Ez a cikksorozat elsősorban a kezdő vagy kevésbé tájékozott amatőr feliratozóknak szól, hogy ne vesszen kárba a lelkesedésük, és igazán profi igényességgel dolgozhassanak. Igyekszem gyakorlati tanácsok formájába önteni azt, amit tanultam és amit pár száz lefordított óra után magamra szedtem. Az előző cikkben azokat az általános szabványokat írtam le, amelyekről a legtöbb lelkes kezdő nem tud, de ami nélkül nem lehet belekezdeni a munkába (a laikusok számára pedig kiderülhetett, hogy egy feliratozónak képkocka pontosan kell időzítenie minden "felirattábla" kezdő- és végpontját).

Hogyan lehet túljárni ezeknek a szigorú szabványoknak az eszén? És egyáltalán mennyire fontosak ezek a megkötések? Helyezzük fontossági sorrendbe, hogy könnyebb dolgunk legyen!

1. Egy sor hossza legfeljebb (kb.) 30 karakter. – Ez professzionális feliratozásnál igaz, mert a sorok hosszának technikai korlátai vannak, vagyis dramaturgiailag bármennyire szeretnék ezen változtatni, nem lehet. Amatőr feliratozásnál persze esetről esetre változik a helyzet, de a betűméret és a képernyő szélessége mindenképp korlátot szab. Szóval, ha valaki belevág a feliratozásba, jobban teszi, ha előre eldönti, mekkora sorhosszt nem fog átlépni.

2. Egy felirat tábla hossza legalább 1 másodperc legyen! – Tudom, hogy nagyon érdekes hatások érhetők el pillanatra feltűnő feliratok táblákkal, de amíg az eredeti film (illetve a képen eredetileg szereplő feliratok) élhet ilyen hatásokkal, addig az általunk készített felirat nem. A felirat feladata, hogy érthető és olvasható legyen, ennek nincs alternatívája. Nincs olyan ok, ami miatt egy feliratot olvashatatlanul rövid időre jeleníthetnénk meg.

3. Táblák közt mindig legyen 5 képkocka szünet! – Ennek a megszegésére már van lehetőség, de sosem párbeszéd esetén, csak ha a néző már amúgyis folyton a feliratot figyeli, vagy ha az eredeti, a filmbe égetett feliratokat akarjuk kitakarni, és másként nincs lehetőség azok kimaszkolására.

4. Egy felirat tábla legfeljebb 2 soros lehet. – Ezt is csak párbeszéden kívül lehet megszegni: ha a feliratok inzertszerűen jelennek meg (pl. végefőcímen a stáblista) vagy esetleg egy megszólaló neve és foglalkozása.

5. A felirat addig lehet jelen, amíg a megszólaló beszél. – Ez azért csúszott le ennyire a fontossági sorrendben, mert csak szubjektíven lehet belőni a kezdési és végpontokat, hacsak nem artikulál a színész kiválóan.

6. Helyesírás teljes betartása. – Ez már csak rajtunk múlik, hogy betartsuk. Igazi helyesírási hibákat nem követhetünk el, mert az az olvashatóságot rontja. De ha már minden kötél szakad, akkor a vessző vagy gondolatjel utáni szóköz kihagyható. Ez akkor fontos, ha technikai korlátai vannak a sor hosszának. Ilyenkor előfordulhat, hogy egy optimalizált szöveg egy karakterrel lóg csak ki a 2 x 30 karakterhosszúságú táblából, emiatt két táblára kellene szétszedni a szöveget, és a közéjük beékelődő +5 képkockával már semmi esélyünk nincs, hogy ráférjen a megszólalás idejére. Ilyenkor kispórolhatunk egy szóközt úgy, hogy az érthetőséget nem zavarjuk, és máris meg van oldva a probléma.

7. Soronként 3 másodperc olvasási időre van szükség. – A legtöbb lehetőség ennek a szabálynak az áthágására van. Természetesen, ahogyan a többi szabályt, is ezt is csak indokolt esetben szabad megszegni. Úgyhogy jó kreatívnak kell lennünk, és folyton azért küzdenünk, hogy indokot adjuk rá.

Ha megnézzük, akkor a lelkes, az eredeti műbe szerelmes, szöveghű fordításról álmodozó fansub készítő nagy bajban van. A megszólalások megszabják a feliratok maximális olvasási idejét, az pedig a szöveg hosszát. A filmbe és a szabályokba kódolva van, hogy legfeljebb hány leütés lehet a szöveg. Persze van lehetőség optimalizálásra (erről később írok), de lényegében-egészében el kell felejtenünk azt, hogy hűek maradunk az eredeti szöveghez. Egy teljesen más gondolkodási, megközelítési módot kell felvennünk feliratozáskor. Ahelyett, hogy lefordítjuk az eredeti szöveget, egy a saját lábán megálló magyar szöveget kell írnunk az eredeti alapján. Ezért hívják ezt a foglalkozást dramaturgnak és nem fordítónak. A szöveg át sem esik a fordítási folyamaton, eszembe sem jut azon gondolkozni, hogy egyik-másik szót vagy kifejezést hogyan kellene átfordítani magyarra. A kérdés az, hogy magyarul milyen felirat helyettesíti, reprezentálja az eredeti szöveget. (Mindezt úgy, hogy az eredeti nyelven értő nézők is árgus szemmel figyelik, mikor kritizálhatják a megjelenő feliratot.)

Az új szöveg, a magyar változat megírásának első és legfontosabb szempontja a tömörség. Miután az ember meghallgatja az eredeti megszólalást, majd megpróbálja jó tömören megfogalmazni, akkor mindig kiderül, hogy a szöveg túl hosszú, és tovább kell nyesegetni. Ebbe bele kell törődni: a felirat egy ilyen műfaj. Amikor azt hisszük, hogy ennél tömörebb nem lehet az általunk írt szöveg, akkor mindig kiderül, hogy még egy picivel túl hosszú.

A tömörség ilyen szintű igénye egy nagyon fontos következményt von maga után: az eredetileg áhítozott szó szerinti szöveghűség elvész, és ezt pótolni kell a szerzői szándék iránti hűséggel. Ezért is érdemes nemcsak megnézni a munka előtt a filmet, hanem elgondolkodni az egyes mozzanatok szerepén, illetve a szöveg mélyebb értelmezési szintjeinek (szimbolika, tanulság stb.) jelentésén. A szerző fejével kell gondolkoznunk, hogy az eredetihez méltó magyar szöveget írjunk, mert abban nem bízhatunk, hogy a szöveghűségen át fog sütni az eredeti alkotó zsenialitása.

Az eredeti, hosszú szöveg telis tele lehet olyan díszítőelemekkel, amelyek meghatározzák a film hangulatát, az érzelmeket, amelyeket kelt, a jelenetek jellegét. Erre nem lesz lehetőségünk, mivel a magyar szöveg egyrészt rövidebb, másrészt a magyar szavak hosszabbak. Cserébe viszont sokkal több, egymástól hangulatában, árnyalatában eltérő rokonértelmű szavunk van, ezzel játszhatunk.

Ezért nagyon nehéz ez a munka, és rengeteg pedálozást igényel. De a szenvedések megkönnyítése érdekében legközelebb már tényleg írok pár hatékony trükköt (vagy nem).