algi

Ez a cikksorozat elsősorban a kezdő vagy kevésbé tájékozott amatőr feliratozóknak szól, hogy ne vesszen kárba a lelkesedésük, és igazán profi igényességgel dolgozhassanak. Igyekszem gyakorlati tanácsok formájába önteni azt, amit tanultam és amit pár száz lefordított óra után magamra szedtem. Az előző cikkben azokat az általános szabványokat írtam le, amelyekről a legtöbb lelkes kezdő nem tud, de ami nélkül nem lehet belekezdeni a munkába (a laikusok számára pedig kiderülhetett, hogy egy feliratozónak képkocka pontosan kell időzítenie minden "felirattábla" kezdő- és végpontját).

Hogyan lehet túljárni ezeknek a szigorú szabványoknak az eszén? És egyáltalán mennyire fontosak ezek a megkötések? Helyezzük fontossági sorrendbe, hogy könnyebb dolgunk legyen!

1. Egy sor hossza legfeljebb (kb.) 30 karakter. – Ez professzionális feliratozásnál igaz, mert a sorok hosszának technikai korlátai vannak, vagyis dramaturgiailag bármennyire szeretnék ezen változtatni, nem lehet. Amatőr feliratozásnál persze esetről esetre változik a helyzet, de a betűméret és a képernyő szélessége mindenképp korlátot szab. Szóval, ha valaki belevág a feliratozásba, jobban teszi, ha előre eldönti, mekkora sorhosszt nem fog átlépni.

2. Egy felirat tábla hossza legalább 1 másodperc legyen! – Tudom, hogy nagyon érdekes hatások érhetők el pillanatra feltűnő feliratok táblákkal, de amíg az eredeti film (illetve a képen eredetileg szereplő feliratok) élhet ilyen hatásokkal, addig az általunk készített felirat nem. A felirat feladata, hogy érthető és olvasható legyen, ennek nincs alternatívája. Nincs olyan ok, ami miatt egy feliratot olvashatatlanul rövid időre jeleníthetnénk meg.

3. Táblák közt mindig legyen 5 képkocka szünet! – Ennek a megszegésére már van lehetőség, de sosem párbeszéd esetén, csak ha a néző már amúgyis folyton a feliratot figyeli, vagy ha az eredeti, a filmbe égetett feliratokat akarjuk kitakarni, és másként nincs lehetőség azok kimaszkolására.

4. Egy felirat tábla legfeljebb 2 soros lehet. – Ezt is csak párbeszéden kívül lehet megszegni: ha a feliratok inzertszerűen jelennek meg (pl. végefőcímen a stáblista) vagy esetleg egy megszólaló neve és foglalkozása.

5. A felirat addig lehet jelen, amíg a megszólaló beszél. – Ez azért csúszott le ennyire a fontossági sorrendben, mert csak szubjektíven lehet belőni a kezdési és végpontokat, hacsak nem artikulál a színész kiválóan.

6. Helyesírás teljes betartása. – Ez már csak rajtunk múlik, hogy betartsuk. Igazi helyesírási hibákat nem követhetünk el, mert az az olvashatóságot rontja. De ha már minden kötél szakad, akkor a vessző vagy gondolatjel utáni szóköz kihagyható. Ez akkor fontos, ha technikai korlátai vannak a sor hosszának. Ilyenkor előfordulhat, hogy egy optimalizált szöveg egy karakterrel lóg csak ki a 2 x 30 karakterhosszúságú táblából, emiatt két táblára kellene szétszedni a szöveget, és a közéjük beékelődő +5 képkockával már semmi esélyünk nincs, hogy ráférjen a megszólalás idejére. Ilyenkor kispórolhatunk egy szóközt úgy, hogy az érthetőséget nem zavarjuk, és máris meg van oldva a probléma.

7. Soronként 3 másodperc olvasási időre van szükség. – A legtöbb lehetőség ennek a szabálynak az áthágására van. Természetesen, ahogyan a többi szabályt, is ezt is csak indokolt esetben szabad megszegni. Úgyhogy jó kreatívnak kell lennünk, és folyton azért küzdenünk, hogy indokot adjuk rá.

Ha megnézzük, akkor a lelkes, az eredeti műbe szerelmes, szöveghű fordításról álmodozó fansub készítő nagy bajban van. A megszólalások megszabják a feliratok maximális olvasási idejét, az pedig a szöveg hosszát. A filmbe és a szabályokba kódolva van, hogy legfeljebb hány leütés lehet a szöveg. Persze van lehetőség optimalizálásra (erről később írok), de lényegében-egészében el kell felejtenünk azt, hogy hűek maradunk az eredeti szöveghez. Egy teljesen más gondolkodási, megközelítési módot kell felvennünk feliratozáskor. Ahelyett, hogy lefordítjuk az eredeti szöveget, egy a saját lábán megálló magyar szöveget kell írnunk az eredeti alapján. Ezért hívják ezt a foglalkozást dramaturgnak és nem fordítónak. A szöveg át sem esik a fordítási folyamaton, eszembe sem jut azon gondolkozni, hogy egyik-másik szót vagy kifejezést hogyan kellene átfordítani magyarra. A kérdés az, hogy magyarul milyen felirat helyettesíti, reprezentálja az eredeti szöveget. (Mindezt úgy, hogy az eredeti nyelven értő nézők is árgus szemmel figyelik, mikor kritizálhatják a megjelenő feliratot.)

Az új szöveg, a magyar változat megírásának első és legfontosabb szempontja a tömörség. Miután az ember meghallgatja az eredeti megszólalást, majd megpróbálja jó tömören megfogalmazni, akkor mindig kiderül, hogy a szöveg túl hosszú, és tovább kell nyesegetni. Ebbe bele kell törődni: a felirat egy ilyen műfaj. Amikor azt hisszük, hogy ennél tömörebb nem lehet az általunk írt szöveg, akkor mindig kiderül, hogy még egy picivel túl hosszú.

A tömörség ilyen szintű igénye egy nagyon fontos következményt von maga után: az eredetileg áhítozott szó szerinti szöveghűség elvész, és ezt pótolni kell a szerzői szándék iránti hűséggel. Ezért is érdemes nemcsak megnézni a munka előtt a filmet, hanem elgondolkodni az egyes mozzanatok szerepén, illetve a szöveg mélyebb értelmezési szintjeinek (szimbolika, tanulság stb.) jelentésén. A szerző fejével kell gondolkoznunk, hogy az eredetihez méltó magyar szöveget írjunk, mert abban nem bízhatunk, hogy a szöveghűségen át fog sütni az eredeti alkotó zsenialitása.

Az eredeti, hosszú szöveg telis tele lehet olyan díszítőelemekkel, amelyek meghatározzák a film hangulatát, az érzelmeket, amelyeket kelt, a jelenetek jellegét. Erre nem lesz lehetőségünk, mivel a magyar szöveg egyrészt rövidebb, másrészt a magyar szavak hosszabbak. Cserébe viszont sokkal több, egymástól hangulatában, árnyalatában eltérő rokonértelmű szavunk van, ezzel játszhatunk.

Ezért nagyon nehéz ez a munka, és rengeteg pedálozást igényel. De a szenvedések megkönnyítése érdekében legközelebb már tényleg írok pár hatékony trükköt (vagy nem).

Ezt a háromrészes cikksorozatot azért indítom el, mert eddigi tapasztalataim szerint az internetet aktívan használó amatőr feliratozók között nagyon sokan adnak az igényes munkára, de a szükséges információk hiányában nem tudnak megfelelni a szakmában közismert elvárásoknak. A jövőben meg fogom osztani az általam ismert szabványokat és az eddigi tapasztalataimat, amelyeknek már a puszta ismerete is nagyot lendíthet egy-egy fansub minőségén.

Mindenek előtt pár kifejezés, mielőtt belekezdünk:

tábla – Aki feliratozott már, az intuitív érteni fogja, mi egy felirat tábla. Egy megszabott ideig látható egy- vagy többsoros felirat.

time code – Az a számkód, ami egyértelműen, képkocka pontossággal meghatározza a filmből eltelt időt, és amelyhez a feliratok kezdő- és végpontját igazítjuk. 

Az első és legfontosabb elvárás a szabványok betartása, amelyek azért alakultak ki, hogy mindenki el tudja olvasni a feliratokat a képen folyó események követése mellett, legyenek olvasni még alig tudó fiatalok vagy már gyengébben látó idősek. Mivel mi magunk nem tudjuk, hogy mások milyen lassan olvasnak, ezért először is felejtsük el, hogy saját olvasási ritmusunkban feliratozunk, és inkább térjünk át az alábbi megkötésekre! (Ezek annyira általánosan elfogadottak, hogy a Star Wars főcímében is ennek megfelelő sebességgel jelennek meg a feliratok.)

Minden tábla legfeljebb két soros lehet. Ez azért fontos, mert kettőnél több sor már nagyon sokat kitakar a képből (ez történt az odeonos magyar Ghost in the Shell kópia esetében), ráadásul ha a néző bízhat abban, hogy minden tábla csak két soros lesz, nem fog amiatt izgulni, hogy végig tudja-e olvasni azt. Kivételek: Ha a tábla nem elhangzott szöveg fordítása, hanem például inzertként jelenik meg egy üres képernyőn, akkor el lehet térni ettől, amennyiben ez technikailag lehetséges.

A sorok hosszának többnyire technikai korlátai vannak, ez professzionális feliratoknál általában 30 karakter (leütés) körül mozog (szóközökkel együtt). Amatőr feliratoknál, amelyek többnyire fiataloknak szólnak, talán el lehet menni soronként 40 karakterig. A sorok azért fontosak, mert ezek szabják meg az egyes táblákra szánt olvasási időt. Ha egy sor eléri a maximális hosszát, arra 3 másodpercet kell adnunk, hogy elolvassák. Rövidebb sorok esetén ez az idő arányosan csökkenthető, ami harminc karakter hosszúságú sorok feltételezésével betűnként 0,1 másodperc, avagy kétbetűnként 5 képkocka előnyt jelenthet. (A cikkek folyamán másodpercenként 25 képkockával számolok, ezt a mértéket megfelelő videólejátszók esetén pontosan megtudhatjuk, egyes feliratozási szabványok esetén pedig nem is kell képkockákkal, csak törtmásodpercekkel foglalkoznunk.) Kivételek: Ha a sorok hosszának technikai akadályai vannak, azon kivételes esetben sem változtathatunk. Az olvasási idővel lehet játszani, később bővebben írok ezekről a trükkökről. Fontos tudni, hogy ezt az időkorlátot érdemes betartani, mert vannak, akik nem olyan gyakorlottak vagy egyszerűen nem tudnak olyan gyorsan olvasni, mint ti vagy én. Egy igényes felirat nem engedheti meg magának, hogy le kelljen állítani a filmet egy lassabban olvasó néző kedvéért.

További korlátozás, hogy két tábla között mindig legyen kb. 5 képkocka hosszúságú szünet. Ez egy nagyon fontos szabály: volt szerencsém a táblák közt szünetet nem tartó feliratot látnom, ami nagyon megnehezítette az olvasást. A néző ugyanis szeretne csak addig foglalkozni a felirattal, amíg elolvassa. Ha végzett vele, igyekszik ellazulni és a képeket figyelni. Ha nincs szünet két tábla között, akkor a néző nem veszi észre olyan könnyen, hogy már megjelent az új tábla, ezért végig a feliratot kell figyelnie, akkor is, amikor már elolvasta. És ha eddig azon csodálkoztatok, hogy milyen hosszú olvasási idők vannak megszabva, akkor tudhatjátok, hogy ez nagyon sokáig eltereli egy viszonylag gyorsan olvasó néző figyelmét. Hasonló hiba, amikor egy három soros táblából egyszerre két sor látszik, majd valamilyen lapozási vagy görgetési trükkel kerül elő a harmadik sor – ez fából vaskarika, olvasási szempontból nem különbözik attól, ha nincs szünet két tábla között. Kivételek: Ez alól kivétel, ha a néző valamiért csak a feliratot figyeli, vagy ami gyakrabb, ha felirattal ki kell takarni (maszkolni) egy, a filmre égetett eredeti feliratot.

Természetesen szigorúan be kell tartani a helyesírási szabályokat – elvégre ilyen megkötések mellett nagyon kevés szöveg fog beleférni a feliratba, így kevés hiba is markánsan rányomja bélyegét a szöveg egészére –, de ez alól egyetlen kivétel van, amikor direkt nem szabad betartani: Párbeszédnél ha egy táblán belül több megszólalás van, akkor az első sor elején akkor is ki kell tennünk a gondolatjelet, ha az előző tábla végén is ugyanaz a megszólaló beszélt. Valahogy úgy, mintha minden tábla egy egészen új fejezet lenne.

Pl.

Ha meglesz a DNS,

– meglesz a tettes is.
– Miért olyan biztos?Minden más esetben írhatjuk táblákon át folytatólagosan a mondatokat, csak párbeszéd esetén, az első megszólalónál egy plusz gondolatjelet ki kell tenni a fenti esetben. Ez megkönnyíti az olvasónak a párbeszéd értelmezését.

Eddig, ugye, minden szép és jó? A végére hagytam a feketelevest. A tábla csak addig látszódhat, amíg a megszólaló beszél. Ez alól egy kivétel van: ha egy másodpercnél rövidebb a megszólalás, akkor érdemes összesen egy másodpercig fenntartani a táblát, hogy a nézőnek legyen ideje megtalálni és elolvasni a feliratot. Igen, moziban sokszor látni olyat, hogy ezt nem tartják be, hanem a megszólalás után még másodpercekig látható marad a felirat, de ez valójában hiba, ami zavarja a film nézhetőségét, a felirat olvashatóságát, ellenben a szinkrondramaturg munkáját megkönnyíti.

A többi szabály mind azt befolyásolja, hogy mennyi olvasási időbe mennyi felirat fér bele, ez utóbbi szabály miatt viszont a film hangsávja abszolút mértékben meghatározza, hogy a szövegünk hány leütés hosszúságú lehet. Azt hihetjük, hogy ilyen szigorú korlátok közt nem lehet rendes fordítást készíteni, de valójában ezeknek a megkötéseknek a betartásával nap mint nap készülnek az eredeti filmhez hű feliratok. A következőekben az ehhez szükséges tippeket és trükköket fogtok olvasni tőlem.